A VII. kerületi lakásba belépve kellemes füstölőillat és nyugodt környezet fogad. Ez valami egészen más, mint a korábbi cikkünkben ismertetett hosszútávú, éjszakába nyúló úszóverseny hangulata. A lakásban meditációt végző, és az úszóversenyt szervező Sri Chinmoy közösségről Rongits Gábort kérdeztem.

 

SpontAnti: Kezdjük ott, hogy amikor megkerestelek az interjú kapcsán, akkor Gábornak írtam emailt és Malaya-tól kaptam választ, valamint a versenyeken is hallottam nem hétköznapi neveket. Te ki vagy és Malaya kicsoda?

Malaya: A Malaya egy lelki név, ami egy belső minőséget képvisel. Mi, akik együtt meditálunk, a spirituális nevünkön szólítjuk egymást. A Malaya név egy lélekminőség, aminek a megvalósítása a cél az életben.

 

 

S.A.: Jelent valamit a név?

M.: Igen, azt jelenti, hogy egy mennyei liget az indiai hegységekben, ami bővelkedik szantálfában és nagyon finom szantálillatot áraszt. Ugyanakkor egy hegynek is a neve, ahol Szent Agasztja élt és imádta Lord Vishnut.

S.A.: Miként kapcsolódik pontosan ehhez az egészhez Sri Chinmoy?

M.: Sri Chinmoy-t mi spirituális mesternek, meditációs tanítónak hívjuk, aki elérte a megvilágosodást. 1964-ben érkezett New York-ba Indiából, egy belső parancsot követve, amely arról szólt, hogy ossza meg a nyugati világgal a meditáció belső értékét. Később az egész világon elterjedt mindez, szerte a világon alakultak Sri Chinmoy meditációs központok. Tanításához a meditáció mellett szorosan hozzákapcsolódik a sport is, mert nem elég a lélekkel foglalkozni, hanem szükséges a test is. Ha a testet jól karbantartjuk, akkor jó eszköze a léleknek, valamint az ember amúgy is jobban érzi magát, ha fizikailag jó kondícióban van. Így ér össze a belső és a külső, vagyis a meditáció és a sport.

 

 

S.A.: Ma mekkora a Sri Chinmoy közösség?

M.: Ha világszinten nézzük, akkor hétezerhez közeli. Magyarországon száz-kétszáz körül van a tanítványok száma.

S.A.: A hazai közösség akkor ahhoz képest igen nagynak mondható…

M.: Magyarország elég jó helyen szerepel, igen. Ugyanakkor fontos, hogy Sri Chinmoy-nál nem az volt a lényeg, hogy nagyszámú tábort építsen ki. Ő a tanítványoknál inkább a rendszerességet, a törekvést és az elkötelezettséget helyezte előtérbe.

S.A.: Te hogyan kerültél kapcsolatba a közösséggel? Vagy mondhatom úgy, hogy Sri Chinmoy-jal?

M.: Bécsben kezdtem el tanulni a gimnázium után, ott diplomáztam pszichológiából. Mindjárt első évben megláttam ott egy plakátot: egy koncert és meditáció szerepelt rajta. Elmentem rá, Sri Chinmoy egyik tanítványa tartotta. Nagyon megtetszett és éreztem, hogy a meditáció megnyit bennem valamit. Ez huszonegy éve történt. Sri Chinmoy-jal személyesen egy németországi koncerten találkoztam először, 1997-ben, amit aztán sok újabb találkozó követett.

 

 

S.A.: A sporttevékenységnek szerves része önmagunk túlszárnyalása. Ez volt az úszóversenyeken, amelyeken részt vettünk, azokon az elképesztő hosszúságú futóversenyeken, amelyeket a háztömb körül futottak Sri Chinmoy tanítványok akár 3100 mérföldön keresztül, és még lehetne sorolni. Mitől több ez, mint egy ultraversenyző társaság?

M.: Én nem érzem magam többnek vagy másnak. Magamat például jó futónak sem tartom. Szeretek futni és van inspirációm, hogy ezt csináljam. Ha vesszük például a hat- és tíznapos futásokat, amelyeken részt vettem, akkor biztosan van a magyar ultrasportból, aki ezt nálam sokkal jobb színvonalon tudná teljesíteni. Viszont sok emberben, aki nem is gondolja magáról, benne van ez a képesség. Ha vesszük a maratont, akkor néhány évtizede ez egy elképesztő hosszúságnak tűnt sokaknak. Ma több tízezren futnak egy maratonon. Én ezt érzem a hat- és tíz naposok esetében is. Ez szerintem egy tudati ugrás az embereknek, hogy elhiggyék, mindez benne van az emberi képességekben. Minimum nyolc ország van, ahol tudom, hogy rendeznek hatnapos futóversenyeket és a számuk folyamatosan nő. Ami számomra nagyon szimpatikus, hogy van 60-70 év körüli résztvevő is, előttük tényleg le a kalappal.

S.A.: Egy maratonnál, nyilván mindenki a maga szintjén, de mégis versenyez. Nálatok mindez, hogy van? Létezik olyan, hogy a hatnapos futás első helyezettje?

M.: Létezik, ugyanakkor engem személyesen ez sosem érdekelt. Sri Chinmoy filozófiájában az szerepel, hogy mindenki magával versenyez. Nyilván az egy inspiráció, hogy másokkal futsz, és ha ismered a képességeiket, akkor hozzájuk képest tudod mérni magad. Nekem sosem volt cél az eredmény, inkább az öntúlszárnyalás, hogy ezt meg tudom csinálni. A testnek nagyon fárasztó, de ha valaki foglalkozik ilyesmivel, akkor tudja, hogy a hosszútávfutás nagyon jól összekapcsolódik a meditációval. Van egy nagyon erős belső dimenziója mindennek.

 

 

S.A.: Törődtök azzal, hogy egészséges-e, amit sport terén végeztek?

M.: Amikor ilyen hosszú távú versenyen indultam, nem találkoztam még olyannal, hogy valakit mentő vitt volna el. A pálya 0-24 óráig nyitva van, viszont nincs semmilyen kényszer, akkor és annyit futsz, amennyit szeretnél. Ha mindenki felkészültségéhez mérten, bölcsen kezeli mindezt, akkor nem lehet baj. Már a maratonnál is felmerült, hogy a nőknek nem kellene futni, most meg tessék, rengeteg nő fut. Ennek az öntúlszárnyalási képességnek a felfedezése vár még az emberekre.

S.A.: A lelkiség vagy a test karbantartása élvez prioritást? Vagy ilyen értelemben nem lehet különbséget tenni?

M.: Ha vesszük a testet és a lelket, akkor nyilván a lélek élvez elsőbbséget. De mivel mi az anyagi síkon élünk, ezért nem hanyagolhatjuk el a testet. A meditáció sem működne, mivel a test lustává, ezáltal akadállyá válhat. Eszembe jut erről egy történet egy indiai mesterről, aki közel állt Sri Chinmoy szellemiségéhez. Megkérdezte tőle néhány kereső Indiában, hogy mit tegyenek, hogy elérjék a megvilágosodást. A tanító rájuk nézett és azt mondta, hogy menjenek focizni: előbb elérik az istenmegvalósítást, ha fociznak, mintha naphosszat csak ülnének és meditálnának, mivel látta, hogy nagyon lusta természetűek.

S.A.: Segíthet a meditáció a sportteljesítmény elérésében?

M.: Egyre több sportoló van, aki osztja azt a nézetet, hogy a meditáció nagyon fontos a sportteljesítményhez. Ahhoz, hogy egy ultrafutó leküzdje a monotóniát és egyéb más terhes gondolatokat az útja során a fizikai fáradtságról nem is beszélve, ahhoz kell egy lelki jelenlét, egy belső hozzáállás a testi kondíció mellett. Egy többnapos futáson 30-40 % a fizikai felkészülés, de 60-70 % a belső. Az, hogy hosszú napokat egy zárt pályán tölt az ember, óriási jelenlétet igényel. Pontosan ez a meditáció, hogy miként tudod ezt az erőt magad számára összeszedni még akkor is, ha a tested már feladná, de te a belső akaratoddal kitolod a határaidat és egy öntúlszárnyalást viszel véghez.

 

 

S.A.: Vegyünk egy átlagembert. Az első eset, amikor nem szeretem a kötöttségeket, nem szeretnék a közösséghez tartozni, de érdekel a spiritualitás. A másik, hogy valaki már a közösség tagja és valamivel – ami a közösség szellemiségének szerves része – kapcsolatban komoly gátlásai vannak. Hogyan kezelitek az ilyen szélsőséges helyzeteket?

M.: Ha valakit érdekel a spiritualitás, a meditáció, de nem akarja elkötelezni magát, akkor megvan a lehetősége, hogy részt vegyen nyitott meditációkon, eljöjjön előadásokra, tanfolyamokra, a rendezvényeinkre, s azokból annyit merít, amennyit szeretne. Pesten például minden héten tartunk nyitott meditációkat, amelyekre bárki eljöhet és kipróbálhatja, minden kötöttség vagy anyagi vonzat nélkül. Ezek alapján ő már fel tudja építeni magának az otthoni meditációkat, tehát el tud indulni, tud gyakorolni, elkezdi azt élni a mindennapokban.

Erre a spirituális útra eleve azok jönnek, tehát azok kötelezik el magukat, akik már valamilyen szinten megismerkedtek a Mester filozófiájával, meditációs tanításával, s azok szimpatikusak a számukra. Aztán, ha később kiderül, hogy mégsem szeretnék ezt az utat járni, vagy inkább egy másik passzol nekik jobban, azzal semmi probléma nincs. Itt minden egyéni választás kérdése, a lényeg az, hogy az ember rátaláljon arra az útra, amivel ő boldog, ahol jól érzi magát, és érzi, hogy fejlődik.

Nálunk van egy köztes lehetőség is, amit Belső iskolának hívunk, ha valaki ide bejelentkezik, akkor már kicsit komolyabban elkezd foglalkozni az úttal, de nem szükséges, hogy teljesen elkötelezze magát. Így minden az egyénen múlik.

S.A.: Amikor beléptem ebbe a terembe, úgy láttam, hogy egy oltárjellegű rész itt is kialakításra került, akárcsak egy templomban. Mi a szellemiség vallási vetülete? Sri Chinmoy egy isten?

M.: Semmiképpen sem isten, ő egy meditációs tanító, s ő nem egy vallást képviselt, hanem egy egyetemes, mindenki által járható spirituális utat tanított. Nyilván akik közel érzik magukat hozzá, az oltár készítésével fejeznek ki tiszteletet iránta. De ha azt vesszük, hogy az emberek és Sri Chinmoy között mi a különbség, akkor azt kell mondanom, hogy minden emberben megvan az a képesség, mint Sri Chinmoy-ban, csak benne az már teljesen felébredt, míg bennünk még alszik, tehát nekünk azt még elő kell hoznunk. Ilyen értelemben ő egy példaképnek tekinthető, aki valószínű jóval megelőzte a korát. Ő mindig azt szerette volna megmutatni, hogy az, amiket a határainknak képzelünk, azokon egy lépéssel tovább lehet menni, mert azok sokszor csak mentálisan felállított akadályok.

 

S.A.: Akkor azt mondod, hogy a ma népszerű versenyeket, mint a maraton, IronMan, Spartathlon, Badwater, stb. előzte ő meg és korábban meglátta az öntúlszárnyalában a potenciált?

M.: Úgy érzem valahol az emberiség nem késztermék, benne van egy fejlődésben, aminek van célja. A spirituális mesterek látják, hol van most az emberiség és hova tud jutni. Ha például megnézzük a 100 m-es sprintben a rekordokat, akkor egészen látványos fejlődést láthatunk. Sri Chinmoy mindig nagyon várta azt is, hogy valaki két óra alatt fussa a maratont.

S.A.: Ha nálatok valaki tag szeretne lenni, de szeretné gyakorolni a vallását, akkor az okoz gondot?

M.: Én római katolikus vagyok és úgy nevelkedtem. Ez egy spirituális út, nem zárja ki a vallást. Sri Chinmoy azt mondta, hogy egy vallás van, ami magában foglal mindent, és ez az egy Isten szeretete. A vallás olyan, mint az otthonod, amelyből elmész egy iskolába és tanulsz. Ezzel elmélyíted a saját vallásodat és együtt tanulhatsz azokkal, akik más házakból vannak. Tulajdonképpen minden vallás és igaz spirituális út forrása az Isten szeretete.

S.A.: Azt a szót használod, hogy nevelkedtem. Tehát ma már a gyakorlatban nem éled meg a kereszténységet?

M.: Templomba nem járok, mert a saját testünk is egy templom, amiben a lélek lakik. Ahhoz, hogy kapcsolatba kerüljünk a bennünk lévő valósággal, ahhoz nem kell elmenni sehova. Arra a kérdésre kell hogy választ találjunk, ki vagyok én. Ehhez nem kell más helyre bemenni, hanem a saját szívünkbe kell, hogy megérkezzünk. Ez egy egyetemes igazság, csak más és más korokban másként fogalmazták meg.

 

 

S.A.: Van a szervezetben hierarchia, illetve valamilyen hozzájárulás a tagságért cserébe?

M.: Az előadásokat, tanfolyamokat díjtalanul tartjuk. Sri Chinmoy meg is tiltotta, hogy pénzt kérjünk, mivel a spiritualitás mindenkinek veleszületett joga, azt nem lehet sem pénzért eladni, sem pénzért megvásárolni, másrészt ezt a gazdagságot pénzben kifejezni sem lehet. Mindenki a Mestertől tanul és halad az úton, hierarchia ebben az értelemben nincsen.

S.A.: Te akkor mester vagy?

M.: Nem, ezen az úton egy mester van és ő Sri Chinmoy. Mi az ő filozófiája szerint próbálunk élni. Mester funkciójú ember nincs közöttünk. Sri Chinmoy minden országban választott ún. centervezetőket – ők nem mesterek -, akik hitelesen élik és képviselik a tanítást, inspirálnak és a csoportban nagyobb felelősséget vállalnak; távozása előtt a magyarországi központok vezetőjének Gunagrihát jelölte ki.

S.A.: Sri Chinmoy feddhetetlen ember volt (ahogy mondjuk a keresztények szerint Jézus) vagy egyszerűen csak valaki, aki minden erejével a teljes tisztaságra törekedett?

M.: A mi filozófiánk szerint a nagy vallási vezetők egy forrásból jöttek. Sri Chinmoy mindig azt mondta, hogy egyetlen mester létezik, és ő Isten. Ő a Földön viszont sokszor spirituális mestereken keresztül tevékenykedik. A spirituális mesterek, ha igaziak és valódiak, akkor olyanok, mint egy tökéletes isteni csatorna. Amit ők mondanak, azt egy isteni tudatból mondják. Így a külső kifejezésekben és kijelentésekben lehetnek eltérések, hiszen különböző korokban jöttek, de a forrás és a képesség ugyanaz. Krisna, Buddha, Jézus, ők egy forrásból jöttek – más a forma, más a név, de a képesség és a forrás ugyanaz. Mi testvéreknek látjuk a mestereket és nem egymásnak ellentmondó, egymással szemben álló valóságoknak. Mi úgy látjuk, hogy az isteni Gondviselés az, ami több utat hozott létre saját magához, és mindenkinek meg kell találnia a saját útját, a saját otthonát. De amikor felmegyünk és beérünk a célba, akkor minden út találkozik, mert a legfelsőbb valóságból csak egy van. Sri Chinmoy találkozott egyébként VI. Pál pápával és több alkalommal Szent II. János Pál pápával is. VI. Pál mondta Sri Chinmoynak, hogy „Az Ön tanítása és az én tanításom ugyanaz. Mikor mindketten elhagytuk ezt a világot, Ön és én találkozni fogunk.”. A valódi vallás jellemzője a tolerancia és az egység, nem más utak kizárása vagy elutasítása.